Ha valaki a túrázást, a kalandjátékokat, a paintballt és a hasonló testmozgást túl egyszerűnek találja, akkor neki ajánlható a Spartan Race elnevezésű versenysorozat, amely a több éves amaerikai sikersorozat után 2012-ben már Szlovákiában is megrendezésre került.
A sorozat elve nagyon egyszerű: válasszunk egy közepesen nehéz terepet, ahol futni, túrázni lehet, adjunk hozzá jó néhány érdekes, különleges terepakadályt, körítsük nagy fesztivállal és "kürtharsogással", majd a versenyzőket koszoljuk össze, mintha gyerekek lennének. A recpet bevált, hiszen melyik felnőtt nem szeretne ismét gyerek lenni kisidőre?
Az extrém akadályfutáson tarolt a magyar tereptriatlon csapat, a X2S CUBE TEAM Salomon.
Igazi spártai időjárás vezette be az első magyar futamot, amelyet hatalmas várakozás előzött meg. A rajterületen Eplényben 1700 extrém akadályfutó várta a rajtjelet. Az elit futamban az erős nemzetközi férfi mezőnyben a magyar X2S CUBE TEAM Salomon két versenyzője is dobogóra állhatott – Mester Bálint és Kovács Zsolt végig szorongatták a sportág egyik legjobb európai versenyzőjét a szlovák Peter Ziskát, aki végül megszerezte a győzelmet.
A nőknél a bronzérem Kempelen Zita nyakába került.
Az eplényi Spartan Race versenyen a X2S CUBE TEAM Salomon versenyzői megismerkedtek Kempelen Zitával, aki már több versenyen is "összefutottak".
Zita hihetetlen elszánt és lelkes sportoló, szervező, edző, emellett sportteljesítménye is kiemelkedő.
Rövid bemutatkozást és interjút kértünk tőle. Íme.
Kempelen Zita vagyok, lételemem a mozgás, és a terep szerelmese vagyok. Ez valószínüleg onnan ered, hogy már a nagypapám is tájfutó volt, így gyerekkoromban temészetes volt, hogy én is versenyezni kezdtem. Főiskolás koromig tartott a tájfutó időszak, majd jött a fitness, és 15 évig egy lépést sem futottam!
A hegyek, a kirándulás, a természet szeretete azonban ebben az időszakban is megmaradt, így vágyakoztam vissza az erdőbe!
A Spartan Race szlovákiai sprint futamán múlt hétvégén a női mezőnyben két magyar hölgy ért el döntetlen harmadik helyezést. Lukács Lillát és Kempelen Zitát kérdeztük a versennyel kapcsolatos élményeikről, először azonban egy rövid bemutatkozást kértünk tőlük.
Lukács Lilla vagyok. Gyerekkoromban végig sportoltam, úsztam, futottam, de nem igazán jártam versenyekre. Az egyetem alatt időnként betévedtem egy-egy aerobik órára, de a sport nem volt a mindennapjaim része. A most 2,5 éves kislányom születése után kezdtem újra a sportolni, eleinte csak heti 2-3 alkalommal jártam Zitához TRX-re, később a súlyokkal is megbarátkoztam. Fél éve, mióta visszamentem dolgozni, ahogy időm engedi, újra futok, főleg a hegyekben.
Kempelen Zita vagyok, lételemem a mozgás, és a terep szerelmese vagyok. Ez valószínűleg onnan ered, hogy már a nagypapám is tájfutó volt, így gyerekkoromban temészetes volt, hogy én is versenyezni kezdtem. Főiskolás koromig tartott a tájfutó időszak, majd jött a fitness, és 15 évig egy lépést sem futottam! A hegyek, a kirándulás, a természet szeretete azonban ebben az időszakban is megmaradt, így vágyakoztam vissza az erdőbe! Évek óta „fitness oktatóként" dolgozom, de mára már nem hagyományos aerobik órákat tartok, hanem bootcamp, trx és súlyzós edzéseket. E mellé jött be tavaly télen újra a futás, amikor elkezdtem felkészülni az első Spartan Race versenyemre. Lillát másfél éve ismerem, azóta jár hozzám edzeni, és a lelkes kis csapatunk egyik ügyes tagja!
