Bemutatkozás
Tatabányán születtem, de a főiskola óta Budapesten élek. 12 éve dolgozom pénzügyi területen, emellett vállalkozást is üzemeltetek. Hobbim a különlegesebb sütemények készítése. Mozgás területén régebben a kosárlabda és a tánc volt meghatározó az életemben, aztán a búvárkodás lett a nagy szerelem, de azt nehézkesen űzi az ember rendszeresen. Majd elkezdtem sqasholni, amit még most is szívesen gyakorlok/tanulok. Mindig is szerettem az állóképességi kihívásokat, mint pl. a Balatonkör biciklivel vagy a Kinizsi100. Mindegyiket többször teljesítettem. Kedvelem az extrém sportokat, de azért megvan a határ. Ejtőernyős ugrás 4000m-ről még belefért, ahogy a Parasailing és a Paragliding is, de pl. a Bungee Jumping-ot már nem vállalnám be. Régebben a futás nem volt túl meghatározó az életemben, mert alap esetben az aszfalt futást nem nagyon szerettem, csak az iskolai futóversenyeken vettem részt, ahol bár nem voltam a leggyorsabb rövid távon, de a legkitartóbbak egyike, így elől tudtam végezni a hosszabb távokon. Az akadály futás 3 évvel ezelőtt jött képbe, egy igen nehéz időszak közepén, gyakorlatilag mentőövként.
Ilyen szép színes sportmúlttal hogyan választottad az akadályfutást, miért szerettél bele? Kinek ajánlanád?
Mint ahogy a mondás tartja, mindenkinek a véleménye limitálva van a tudásához, így én is csak szubjektíven, az általam kipróbált sportokhoz tudom hasonlítani az akadályfutást. Számomra izgalmasabb, mint a többi sport. Alap esetben versengő típus vagyok sport ügyileg és mindig kerestem a lehetőséget, ahol ilyen téren kiteljesedhetnék. Imádok a természetben lenni. A versenyek nagy része erdőben, sípályákon, hegyeken folyik. A látvány feltölti az embert. Bár érdekes, hogy amikor verseny tempóban megyek, akkor kb. se látok, se hallok. Utólag kérdezik a többiek, hogy láttad-e ezt vagy azt, én meg nézek nagy szemekkel, hogy olyan is volt? Ilyenkor csak a pályára és az akadályokra fókuszálok. Meg arra hogy kapjak levegőt… Az OCR egy felnőtt játszótér, ahol szabadjára engedhetjük a bennünk lévő gyermeki én-t.
2018-ban elég sok olyan esemény történt, ahol kiélhetted az extrém és játékos oldaladat. Hogyan telt az éved, hogyan érintettek a sikerek?
Mivel 2017 őszén elkezdték sikeresen rehabilitálni a sérült bokámat, így 2018-ra dobogós célokat tűzem ki. Év elején a téli versenyen rögtön bezsebeltem egy aranyat és ez nagyon bíztató kezdés volt számomra. Nyilván ilyenkor az ember örül és büszke, de törekedni kell a helyén kezelni a dolgot. 1-2-szer lehet “véletlenül” is dobogón állni egy közepes teljesítménnyel, csak mert éppen kevés volt az erős ellenfél, vagy nem volt “szerencséjük” az akadályoknál. Ahhoz viszont, hogy az ember többször is dobogón álljon, kemény munka kell. Muszáj alázatosnak maradni, egy dobogós helyezés csak annyit jelent, hogy aznap te voltál a 3 legjobb egyike. Én szeretek versenyezni, de másik oldalról sokszor nyomást gyakorol rám a teljesítménykényszer, amikor mondjuk nem vagyok top formában, de mégis szeretnék jó eredményt. Idén többször kellett úgy rajthoz állnom, hogy tudtam, a fizikai állapotom miatt nincs sok esélyem, de inkább lenyeltem a békát és edzésnek fogtam fel. Év végén összegezve nagyon örültem a sok dobogós helyezésnek. Mindegyik érem tanított valamit. Volt olyan arany, ami megtanított rá hogy higgyek magamban, mert képes vagyok a győzelemre. Volt olyan ezüst, ami megtanított az alázatra, mert végigmentem a legnehezebb akadályon, de melléütöttem a végrehajtást jelző csengőnek és ezen elment az első helyem. Ott megtanultam, hogy nem szabad kapkodni, nincs kézben a győzelem a célvonal előtt. Volt olyan bronz, aminek a megszerzéséért éles küzdelemben sem szabadott leblokkolni és képesnek kellett lennem rátenni még egy lapáttal az utolsó 100 méteren is, hiába vettem már kb. mindenütt a levegőt és haladtam beszűkült látással a cél felé egy kemény, régiós versenyen. Természetesen a hibákból és kudarcokból is sokat tanultam, talán még többet is, mint a sikerekből. Sokat tanultam magamról, a félelmeimről, a hiedelmeimről. Rengeteget fejlődtem mentálisan, lelkileg és fizikálisan is. Az Endurance Trifecta teljesítését az egyik legnagyobb eredményemnek tartom idén, főleg hogy magyarországról egyedüli nőként sikerült abszolválni. Illetve az OCR EB-n való versenyzésemet is az egyik leghihetetlenebb élményként tartom számon, mert ott olyan összetett és nehéz akadályokkal találkoztam, mint még soha és elképesztően jó érzés volt együtt futni azokkal a kiváló sportemberekkel. Ráadásul a nagyjából 50 akadály 90%-át sikeresen teljesítettem is, a maradék 10%-hoz még erősödni kell. Ott azért kevés “alibi” akadály volt. Az női mezőny kb. 2%-a tudta hibátlanul teljesíteni a versenyt, annyira erősre sikerült az EB akadály összeállítás ügyileg. Résztvevőktől hallottam, hogy a VB-re könnyítették valamelyest az akadályokat, mert rendkívűl kevés volt a hibátlanul teljesítő versenyző az EB-n. Minden esetre rendeteg élménnyel és tapasztalattal jöttem haza.
A sok tapasztalatot hogyan kamatoztatod? Milyen edzéseket végzel?
Alapvetően Cross Training edzéseket végzek és futok. Keresztedzésként squash, falmászás, úszás és spinning jöhet szóba. Mindenképpen javítanom kell a fogáserősségemen, mert ez elengethetetlen az OCR akadályokhoz, illetve biztosan nem ártana gyorsulnom sem futás téren. Amit erőltetnem kell, az az emelkedőn futás, mivel abban még hamar kifulladok.
Jó alapokkal és álhatatos munkával biztosa a siker. Mik a terveid, céljaid 2019-ben?
Igen, egyenlőre csak a jövő évet látom előre. A tervek szerint kevesebb versenyen veszek részt és törekszem a minőségi teljesítményre. Minél kevesebb hibával és minél gyorsabb ezrekkel szeretném teljesíteni a versenyeket. Alapvetően magamhoz képest szeretnék fejlődni. Nem szabad elfelejteni, hogy nagyrészt “hobby” sportolók vagyunk, tehát munka és család mellett törekszik az ember megtenni, amit tud.
Az OCR sport részben technikai, az eredmény függ a felszereléstől. Mit használsz most technikában, kiegészítőkben, mik szükségesek ezekhez a versenyekhez?
Őszintén szólva már rengeteg mindent beszereztem… Gyakorlatilag van itthon kötél, gyűrű, fogáserősítő, súlyok, stb. Szóval ha nem jutok el edzésre – ami az elmúlt 6 hónapban elég sűrűn előfordult – akkor sem esem kétségbe. Alapvetően ha ennél a sportnál az ember meg tudja tartani a saját súlyát egy kézzel bármilyen felületen, legyen az kötél, lánc, fém, legyen akár vizes vagy saras, akkor nagy gond nem lehet. Nyilván a futás részéhez is elengedhetetlen a megfelelő felszerelés: gyorsan száradó, technikai, esetleg kompressziós ruházat és egy jó terepfutó cipő. Utóbbiból még van egy-két márka, amit ki szeretnék próbálni. Jelenleg a Salamon S-LAB-ját és és az Inov-8 X-TALON-ját használom, mindkettő rendkívűl stabil és jól tapad, de egy ideje szemezek a Hoka és az Icebug cipőivel is. Olyan szerintem nincs, hogy egy cipő minden terepre jó vagy hogy megfelelő edzésre és versenyre is. Versenyre pl. a könnyű, gyorsan száradó cipők kellenek, amikben ebből kifolyólag nincs “sok” anyag, így gyors tempó és viszontagságos terep mellett nyilván nem bírnak ki 500 km-eket. Ami még elmaradhatatlan kelléke az edzésnek és a versenyeknek, az a sport óra, melyből jelenleg a TomTom Adventurer óráját használom. Szeretem látni hogyan haladok és segít, hogy a pulzusomra oda tudjak figyelni edzésen. Mind edzésekre, mind versenyekre viszek magammal megfelelő mennyiségű folyadékot és energia utánpótlást. Már leszoktam a futóhátizsákos versenyekről, idén talán egy Beast-en és az Ultrán volt rajtam hátizsák. Bár rendkívűl praktikus, de ha már felveszem, akkor hajlamos vagyok telepakolni és a plusz súly nem segít sem a futásnál, sem az akadályoknál. Így általában egy övvel futok, amibe 250ml folyadékot teszek vész esetére, illetve energiazseléket, sót és esetleg Magneshot-ot.
Akkor felkészültél a kihívásokra. Milyen távlatokat látsz az OCR sportág jövőjében, a hazai és a nemzetközi eseményeken?
Exponenciális növekedést látok. Egyre több ember kap kedvet kipróbálni magát ezeken a versenyeken és mivel különösebb képzettség vagy sport előélet nem szükséges az induláshoz, így rendkívűl népszerű. Természetesen ha az ember nem csak szórakozni jön és eredményt is akar, akkor nem elég ha lesétálja a távot és a fele akadályt lebüntetőzi. Egyre több OCR verseny van és nehéz őket összemérni, mert van, ami a futásra fókuszál inkább, van amelyik az akadályokra. Mindenki eldöntheti, hogy neki mi a szimpatikusabb. Örülnék neki, ha könnyebben el lehetne érni itthonról nagynevű külföldi versenysorozatokat anélkül, hogy az ember 1000 km-eket utazgat érte. Az OCR EB-n rengeteg iyen verseny tipikus akadályaival találkoztam és nagyon tetszettek. Az itthoni szervezésű OCR versenyeken is egyre nő a színvonal és színesedik az akadály paletta, ami egy részről nagyobb szórakozást jelent a versenyzőknek, másrészről pedig jobban készíti fel őket a külföldi EB, illetve VB megmérettetésekre. Ezekre a versenyekre muszáj célzottan edzeni. Mostmár könnyebb helyzetben vagyunk, mert az egyesületünk (OCR GaborTeam Margitsziget) akadálypályáján szinte minden olyan típusú akadály megtalálható, melyekkel a nemzetközi versenyeken is találkozhatunk. Egyre nagyobb a sportág elismertsége és versenyzői bázisa, így azt gondolom az elkövetkező években folytatódik a növekedés és remélhetőleg a sok fajta OCR verseny a jövőben is megfér majd egymás mellett. Nagyon örültem a magyar szövetség (HOCRA) megalakulásának, mert így a jövőben össze tudja fogni az itthoni versenyeket és támogatni tudja a tehetséges magyar versenyzők szereplését a nemzetközi megmérettetéseken.
A sok sport után egy kicsit a hétköznapokról... család, munka...hogyan tudod ezek mellé beilleszteni az edzéseket?
Ez rendkívűl nehéz. Pontosan emiatt döntöttam úgy, hogy csökkentem a versenyek számát, ugyanis idén rengeteg idő elment az utazásokra, versenyfelkészülésekre, így nem tudtam akkora mennyiségű és minőségű idő beletenni az emberi kapcsolataimba és a munkámba, amennyit szerettem volna. Prioritások már pedig vannak. Ha az ember szeretne haladni adott területen, akkor arra időt kell szánni. Nyilván a három tud működni egymás mellett megfelelő időmenedzsmenttel. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a párom is aktívan sportol, így adott esetben egy sporttevékenység is lehet minőségi együtt töltött idő és vállalkozóként a munkaidőmet is nagyrészt optimálisan tudom beosztani.
Mi a Te OCR 10 parancsolatod, amit mindenképpen be kell tartani annak, aki eredményesen be akar jutni a célba?
1, Konkrét célokat tűzz ki! Mérhető legyen és időhöz kötött!
2, Eddz rendszeresen és keményen!
3, Fókuszálj a gyengeségeid megerősítésére! - Ha valamilyen gyakorlatot/akadályt nem szeretsz, az legtöbb esetben azért van, mert nem tudod (jól) megcsinálni/nincs meg hozzá a technikád vagy az erőd.
4, Eddz nálad gyorsabbakkal, erősebbekkel.
5, Tréningezd magad mentálisan, hogy tudd kezelni a versenyt, a sikert, a kudarcot és az éles szituációkat.
6, Figyelj az étkezésre!!! - “Az vagy, amit megeszel.“
7, Egy versenyt felfelé tudsz megnyerni, lefelé pedig elveszíteni. - Erőltetni kell a gyors haladást az emelkedőkön, lefelé pedig kontrollálltan, technikásan haladni, mert egy rossz lépés és nem csak a verseny megy el, hanem a teljes szezon is…
8, Verseny előtt vizualizáld a sikert! - Játszd le gondolatban, ahogyan a számodra nehézséget jelentő akadályokat teljesíted.
9, Legkésőbb a rajtig engedd el a vélt és valós külső/belső elvárásokat! - Ne agyalj azon, hogy az ellenfél elötted vagy mögötted van, illetve hogy elrontotta vagy teljesítette az aktuális akadályt. A célig van idő javítani, ahogy rontani is! Azért vagy ott, hogy az aznapi legtöbbet kihozd magadból és hogy élvezd a versenyt!
10, Soha ne add fel! - Ne döntsd el előre, hogy egy akadályt nem tudsz megcsinálni. Állj oda és tegyél meg mindent! Ha most nem, akkor legközelebb sikerül!
Edzések, edzéstervek: www.triatlonedzo.hu | Edzés cégeknek: www.cegedzes.hu
